-Vagy mint egy csoda ?
- Csakhogy én nem hiszek a csodákban...
-Minden egyes megélt napunk csoda lehet.
-Mostanában nem úgy tűnik. Nekem nem. (...) talán nincs elég hitem.
-A hit annyi, hogy higgy valamiben, ami túlnő rajtad. Olyan, ami nem látható, hallható,tapintható. Mint a remény, a szeretet.
-Csakhogy én már lemondtam ezekről.
-Talán próbáld meg visszaszerezni őket.
-De ha túl késő?
- Sosincs túl késő: felismerni, hogy mi a fontos az életünkben és harcolni érte.
-Nem tudom, miért harcoljak...
( Linda Hanson, Premonition)
Most is üres a napom, de nem vákuumosan: van benne minimális mennyiségű oxigén is - a várakozás -, hogy élve maradjak. Legalább addig amig valami értelmet nem kapnak a napjaim. Eddig amiért felkeltem, amennyi "dolgom" volt ésatöbbi...kezdenek szépen lassan felszívódni, eltűnni, kisétálni, megszűnni, befejeződni. Kedvem lenne sétálni vagy csak úgy menni valahova, hogy legalább az idő teljen. Eshetne a hó is...akkor nem is gondolkoznék csak felvenném a kabátom, sál,csizma és elindulnék. Csak had menjek...de a karácsony úgyis utolér. Család, szeretet és egyéb számomra már felszinessé vált szavak... akár csak maga az ünnep. Csak túlélem valahogy, ha másnem az oxigénként használatos várakozás majd táplál és kihúzom vele január 8ig.
