I am freaking out

Néha patakokban távozik. Te hagyod, hátha jobb lesz utána, vagy nem. Olykor vakon kívánkozom a jövőbe 'vagy így, vagy úgy' alapon, ami nem jellemző rám. Gyakorta jellemeznek úgy, hogy 2 lábbal áll a földön, de mintha valaki kirúgta volna alólam a lábaimat. Egyik a múltban, másik a jövőben. Egyik szemem sír, a másik nevet. Egyik pillanatban elhatározom magam, aztán elbizonytalanodok.

" de élj a pillanatnak (...) " mondják sokszor. Kérdem én: hogyan?! minden porcikám a jövőbe / múltba kívánkozik. Mindegy hova, csak ne a jelenbe. Ahogy telik az idő, mosoly görbül az arcomon, hogy közeledik a jövő, de közben lefelé is görbül a szám, mert távolodok a múltamtól. Olyan egyenes arányosság vagy mi. Ezért látsz egyenes vonalat. Már egy ideje érlelődik bennem a kérdés, hogy megbolondultam e ? Magamon kívül akinek feltettem a kérdést, meglepően érthető választ adott. Nem is gondolnám, hogy milyen összefüggéstelen dolgok miatt függ össze az életem. Közben meg csupa ellent mondás. Jövő szemben a múlttal. Sírva nevetni, vagy nevetve sírni. Határozottan bizonytalannak lenni, vagy bizonytalanul határozottnak lenni. Ide-oda görbül, mégis egyenes marad. A bolondok, nem egyszerűek, annak pedig, hogy ők miért bolondultak meg a világon a legegyszerűbb dolgok az okai. Mondom én. Csupa ellent mondás. ( mellékesen 20:20 van)