2010. április 4., vasárnap

long gone

Furcsa érzés fog el, csak állsz és visszapörög minden. A saját múltadba léphetsz pár másodperc erejére amolyan külső szemlélőként és elnyomóan ironikus érzést kelt benned. Látni ki voltál akkor, hogy élted meg akkor, mit éreztél akkor és hopp ki vagy most, hogy élnéd meg most, mit érzel? 180 fokos fordulat. Kezdek már rohadtul szédülni. Már megint máshol, de még mindig nem a jelenben. Újra furcsa érzés, megint csak pár másodperc, de mire emészteni kezdenéd ( azt is totál feleslegesen ) már bumm határokon túl, mindenféle határon túl. Hozzátenném még mindig furcsállom, hogy átengedtek tudod, az irataim nincsenek rendben, amolyan bevándorló lennék vagy mi. Már mintha nem is magadért, csak a cél lebeg a szemed előtt. Aztán 270 és határon innen állsz, megint furcsa érzés, de itt még az emésztés megfontolása is elmarad, mert 90 és nem furcsa, hanem rossz. Kifejezetten rossz. Talán rossz kanyart vettél be, vagy túl gyorsan vetted be és elfog a rosszullét vagy rossz felé tartasz, rossz felé tereltek. és buumm. Berobbansz a jelenbe. Szerintem féreg vagyok bár kissé elbizonytalanodtam, mert valaki azt mondta inkább egy szőrös here! de én tudom, hogy a féreg szőrös heréje vagyok. van a féregnek heréje? ha van, akkor szőrös? hát persze, mikroszkópvizsgálattal alátámasztja neked. A kutyamindenit, de irigylem, hogy ő láthat engem, de ha én tükörbe nézek mást látok. Ez milyen máár, mást látok, mint aki vagyok. Nem, nem szedtem be semmit, megőrültem, kicsit, egy féreghereszőrnyire. Igen pont annyira vagyok a földtől.