2010. április 10., szombat
passing
elmúlik.elmúlik ez is, elmúlik az is, akármi elmúlik, akári elmúlik, bámi elmúlhat, bárki elmúlhat, akár egy szempillantás alatt és el is múlik. van, mikor a felszabadultság érzése veszi át a helyét, van mikor az űr, ami valljuk be rohadtul nyomasztó. hiszen a hiányát, a helyét érzékeled, de azt/őt magát már lehetetlen. emlékkép, egy arc, egy szó, egy mosoly, egy kézfogás, illat bármi, akármi, minden arra/rá emlékeztet. nemhogy emlékeztet, de beletaszít a múltba, hogy áskálódj benne, kényszerít, hogy valótlan képzeleteket, álmokat szőjj. aztán belédhasít a tudat, hogy egyszer te is elmúlsz. furdal a kíváncsiság mikor, szétfeszít az akaraterőd, hogy alkoss valami maradandót. mondjuk fess le egy zoknit! nem győzöm hangsúlyozni, hogy figyelj az utolsó szavadra, mert nem biztos, hogy megszólalhatsz újra.
