full moon

Néha elfelejtem, hogy milyen sötét is az éjszaka, rengeteg csillag van az égen, és ragyog a Hold. Viszont tudom, hogy én a Hold másik oldalát látom, egy teljesen más szemszögből. Látom a többmilliós cipők nyomait, itt viszont több ezren éheznek, sőt még az árnyékát is látom. Igazából irritál, rohadtul zavar és bosszant. Úgy néz ki, mintha mindennél hatalmasabb lenne, mindenek fölött állna, mindent ő uralna. Tud mindenről, lát mindent, mi viszont szinte semmit, mert sötét van. Tanúja sok mindennek. Talán azért nyugtalanít ennyire mert mindezek ellenére csodálva nézem. A helyére képzelem magam, bár én lerángatnám a cipőt arról, aki rám akarna lépni és értelmesebb célra fordítanám. Mégis csak csodálni tudom. Nem tehetek mást, csak csodálni.