Sziaaa Leila!

Örülök, hogy megérkeztél és minden rendben veletek. Nem is tudom hol kezdjem, elkezdjem e. Nem tudom miért, kissé belémszorult a szó (talán BJ- You wanna make a memory hatására) de megígértem, úgyhogy mesélek! Idő közben meggyógyultam, anyuék nemrég értek haza így én is újra 'itthon' vagyok vagy otthon, magam sem tudom. (22:22) Szóval pénteken még beszéltünk, szóval tudod honnan folytatnám...végül minden 180 fokos fordulatot vett és nem a várt módon csapódott a földre, hanem szépen lassan ereszkedett le, máshol landolt, nem a megbeszélt helyen. Aztán szombaton kora reggel elindultunk a versenyre, ugye csak nézőként, de korán mentünk, mert vittünk egy lovat, amit apa eladott szerencsére. Már nem csak a hátsófelem, ugyan neked minek szépítsek, szóval nemcsak a seggem, de az agyam is zsibbadt az út végére, na meg a fülem. Bár mégis irigyelhetsz, mert az én utam a tiedhez képest első osztályúnak tűnik. Szóval ott jól telt a nap, rég nem látott új arcok, megszeretgettem mindenkit a magam módján vagy kevésbé szadista módon, így vagy úgy. Még elmentünk Dunaharasztira egyik ismerősünkhöz, mert BL meccset akart nézni Zsolti, tudod a kopasz ( :D ) és így éjfélkor indultunk haza. Apuval kapásból úgy összevesztünk mikor szóba került a versenyzés, hogy nekem a könnyem folyt, bár ő ezt mindaddig nem érzékelte az anyós ülésről, amíg el nem kezdtem orrot fújni, de nem hányta a szememre. Inkább elaludtunk. Vasárnap megspóroltam nekik egy kis utat és nem mentem velük a ranch-re, hanem kiraktak mamánál már délelőtt. Hát ettem meg aludtam egy jót, sőt már este tízkor szintén aludtam, sőt másnap reggel tízig, szóval átaludtam a 3 napból körülbelül egy egészet, de megérte! Másnap délelőtt rátaláltam a 'Veronika meg akar halni'-ra, ami jelen pillanatban is az ölemben pihen, már nem sok van hátra és elolvasom. Anya és mama és azt mondta, hogy szörnyű, de én nem tudom letenni. Anyát hiába győzködöm, hogy nézze más szemmel, ő más, tudod ő is bolond, mint mindenki a maga módján.Hétfő délután a kereszt szüleim jóvoltából csak kijutottam a ranch-re, ott aztán tényleg egyedül voltam, pedig voltunk 10-en mégis magányosnak éreztem magam. ( idéznék: lonely is so lonely alone ) Mind1, azért a négylábú barátaimat végigjártam. Még este vissza a megszokottnak hitt kerékvágásba, de most valahogy mégis másképp. Már közel sem olyan megszokott. Tudod, furcsa mert épp békés korszakomat élem! Kár, hogy nem vagy tanúja :D  Zsófi ma többször odajött, beszélgettünk, Mesivel és Lindivel is nagyon jól elvagyok, te pedig majd mesélsz az új ismerősökről! Nem tudom, talán a könyv hatása, de tényleg másképp látom a dolgokat, igyekszem nem érzéketlenül tülépni mindenen és mindenkin, hanem inkább kezet nyújtok annak, aki a földön van. Bár néha vagy leránt maga mellé vagy közli, hogy nem segítségre vár csak pihen, na akkor meglepődök, de jól viselem. Mikor azon zsörtölődöm, hogy istenem milyen rossz napom volt, mindig megkérdem magamtól: És te azt mondod rossz napod volt?! Nem ha azt hiszem, rossz napom volt, akkor belegondolok, hogy lehetne rosszabb is, jóval. Értékelem, amim van :) Dióhéjben ennyit, majd még jelentkezem. Érezd jól magad Norbeert és csókolom a drágalelkedalattrejtőzőszívednekjobbpitvaraalattlévőjobbkamráddalsrégenszembenfentaszívedbalpitvaránakfelsőcsúcsánakközepét!