2010. augusztus 14., szombat

ninth

Sokszor elhatározom, hogy nem határozok el semmit, csak sodródom az árral. Aztán végülis rájöttem, hogy az árral csak a döglött hal sodródik, az élő, az árral szemben úszik. Ha elhatározom, hogy sodródok és hagyom a dolgokat csak megtörténni vagy meg nem történni, azt az esetek többségében megbánom, hiszen alakíthattam volna akár máshogyan is. Mikor csak sodródom, olyan mintha kómában lennék, utólag elfecsérelt időnek tűnik, sőt az!. Aztán felkerekedek és a fejembe veszem, hogy legyőzöm a sodrást, a vízeséseket és minden akadályt, mielőtt egy akváriumban veszem észre magam.