nemrég kaptam egy levelet, amiben egy érdekes történetet olvastam. az egész isten és egy ember párbeszéde, bár ez szerintem csak képletes. felesleges az alárendelői viszony. a lényege: 2 szoba. egyikben emberek, nagy körasztal, középen valami ínycsiklandozó... a körben ülő emberek csont soványak, hulla sápadtak, a kezükre van kötve egy kanál, amivel tökéletesen elérik a középen lévő edényt, de megenni nem tudják, mert a kanál hosszabb mint a kezük. a másik szobában szinte ugyan ez a helyzet, de ott az emberek boldogok, jó húsban vannak, kezükre szintén kanál van kötve és egymást etetik.
rádbízom mit vonsz le a történetből... :)
